30. rész
- Ezt most láttam! –kiabáltam fel a földön fekve, vagyis pontosítok. Épp egy sportpálya kellős közepén, a gyepen heverészünk Ellával. Már besötétedett. Bámuljuk a csillagokat és fürkésszük az eget, hátha látunk egy-egy „eltévedt” hullócsillagot. Közben valahol tűzijátékot lőnek fel, de már vagy negyed órája. Nem fogy ki a lőszer?
Mikor elindultunk sétálni Ellával, nem is gondoltuk volna arra, hogy eltévedünk. Főleg nem azt, hogy belógunk egy sportpályára. De mégis megtörtént.
- Na és milyen színű volt? –kekeckedik (jó szó) Ella.
- Kék volt - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Hát ez se jött be. Ez gyönyörű zöld volt. Színvak vagy (ezt a mérhetetlen kedvességet) - gúnyolódik Ella. Már tíz perce azon veszekszünk, hogy melyikünk nem lát jól.
- De kék volt! –kiállok az igazamért.
- Nem, mert zöld! –harciaskodik Ella.
- Kék volt! –pattogok továbbra is.
- Zöld!
- Kék!
- Zöld!
- Kék!
- Zöld!
- Kék!
- Zöld!
- Rózsaszín!
- Anyádat - nevet Ella, de extra fogyin.
- Menjé’ el a… ela ela eh eh eh under my umbrella ela ela eh eh eh
- These fancy things, will never come in between,
You’re part of my entity, here for infinity - folytatja Ella.
Jól elvoltunk. Két hülye együtt…
Eközben a mozinál:
- De hol lehetnek már? –idegeskedik Bill- És miért nincs bekapcsolva Roxy mobilja?
- Nem tudjuk. Ellával elmentek sétálni még délelőtt. Nem jöttek haza. Basszus! Most mi legyen? –Molly kétségbeesetten.
- Üljünk be egy filmre - Nat morcosan.
- Te teljesen meghülyültél? –Bill mérgesen.
- Nem, de úgysincs semmi bajuk - mondja halkan a lány.
- Honnan veszed? És mi a francért vagy ennyire nyugodt? –förmed rá Gustav.
- Nem tudom. De ne rontsák már el a napom - kezd el veszekedni Natalie.
- Ennyire, hogy lehetsz önző? És, ha valaki beráncigálta őket egy kocsiba, vagy még rosszabb? Szerintem, ha te tűnnél el, akkor ők biztos nem csinálnák ezt, hanem rögtön a keresésedre indulnának. Mégis milyen barát vagy te? –kiabálja le Natet Tom- Hm?
- Hagyjatok már békén! Elegem van belőletek! –mondja Nat és elindul hazafele.
- Ennek meg mi a rák baja van? –kérdezi Georg, miközben odaadja a pulcsiját Mollynak, mert fázott a csaj.
- Ohh köszi! De nem tudom. Igazából nem is érdekel. Inkább megpróbálom felhívni a csajokat, hátha - veszi elő a telóját.
Nálunk:
Eltelt tíz perc. Már rég nem szólaltunk meg. Lassan kezdek bealudni, de ekkor az égen látok egy hatalmas villanást.
- Bazdmeg! Te is láttad? –pattan fel a földről Ella.
- Naná! De mi a lófasz volt? –kelek én is fel.
- Nem tudom, talán atomvillanás - néz rám tök komolyan.
- Atomvillanás. Hmm jól hangzik –nevetek hangosan.
Ekkor zörgést, motoszkálást hallottunk a közelben, egyre közelebbről.
|