4. rész – Minden a legnagyobb rendben

Két nap múlva már egy komfortos házban ültek San Diego-ban. Pontosabban a háznak abban a részében, ahol egy magánstúdió volt kialakítva. A falak pasztellszínben pompáztak, bár nem igazán lehetett látni, mert javarészt sötét volt a helységben. Más részről… valljuk be nem ez volt a lényeg.

A hangulat… a stúdió hangulata volt meghatározó, a lányok úgy érezték, hogy a Paradicsomban vannak. Kiváltságosnak érezték magukat, hogy itt lehetnek, pedig ez csak egy… szoba volt.

- Van valami egyéb elfoglaltságotok a nyárra? Mert ha nincs, – bizalmasan nézett a fiatalokra- akkor belecsaphatnánk a lecsóba.

Mosolyogtak és bólogattak, kivéve…

- Tulajdonképp csak egy hetet leszek távol, az nem sok idő – húzta el a száját Mia.

- Az nem gond, megoldjuk – legyintett Charlie. – Engem csak az zavar, hogy reggelente sokat kell utaznotok. Hamarabb kimerültök.

- Ne izgulj, megoldjuk – kacsintott Roxy unokatestvérére.

Pont az mond ilyeneket, aki sose képes felkelni korán- jegyezte meg magában az énekes.

Átbeszélték még egyszer a dolgokat, hogy mit hogyan fognak felvenni, milyen sorrendben. Nem lesz könnyű menet, ráadásul még abszolút kezdők. Charlie tudta mindezt, és vállalta. Vállalta a kockázatot, hogy az a rengeteg energia, amit az albumba fognak fektetni, akár bukás is lehet. De nem foglalkozott ezzel, csak alkotni akart, illetve segíteni a lányoknak alkotni valamit. Szeretett volna valami újat elkezdeni, tiszta lappal indítani. Újra.

A bandájával az a kis szünet, amit beiktattak, valójában a feloszlást jelentette. Legalábbis nekik azt. Eltávolodtak egymástól a tagok és mindannyian pénzéhesek lettek. A show varázsa. Senki se tudta rajtuk kívül, hogy ennyi volt.

Ezért szeretné felkarolni a lányokat. Jó irányba akarja őket terelni, főleg, hogy az egyikük a rokona.

 - Na akkor mára ennyi lenne, menjetek haza és fogjátok fel a dolgokat – vigyorodott el hirtelen, miközben kattintgatni kezdte a kezében lévő tollat.

 - Nem akarok ünneprontó lenni – szólalt fel Ella-, de a szerződéssel mi lesz?

 - Hoppá! –kerekedtek el a férfi szemei- Tökre kiment a fejemből…

Papírok után kezdett el kutatni, szinte az egész házat felforgatta, mire rálelt.

 - Tessék, meg is van. – dugta a lányok orra alá az iratokat- Szerintem az lenne a legcélszerűbb, ha nem éveket számolnánk, hanem albumra mennénk.

 - Két albumra szerződtetnél minket? – szelte a sorokat Molly, majd mikor végzett felnézett- Nekem megfelelne. – kérdőn nézett a többiekre.

 - Amikről beszéltünk még az elején, azok nincsenek benne, ez így nem jó – tette karba a kezeit Ella.

 - Akkor mondjuk holnap gyertek vissza, addig átírom az egészet - hevesen kalimpált a kezeivel magyarázás közben-, és ha azzal minden oké, aláírhatjátok. Így megfelel?

 - Nagyszerű! – csapta össze tenyereit és széles mosolyra húzódott a lány szája.

 - Rendben. – viszonozta Charlie a mosolyt, majd illedelmesen kikísérte a lányokat a házából.

Eltelt egy-két hét, talán már egy hónap is. Gyorsan telnek a napok, mikor az ember azt csinálja, amit szeret. A lányok belemerültek a munkába, a papírokba, a szövegekbe, az érzéseikbe. Legfőképp ebbe. Nem akartak olyan dalt írni, aminek nincs tartalma, abból van elég a világon. Charlie-val megegyeztek, hogy az albumra csak olyan dalok fognak kerülni, ami róluk szól, ami hozzátartozik az egyéniségükhöz, az életükhöz. Visszagondoltak a múltjukba, vájkáltak az emlékeikben, hátha van valami, amit papírra lehetne vetni.

 - Hahóó, Roxy! – szólongatta Molly – Élsz még? – meglengette a lány szemei előtt a kezét.

 - Micsoda? – úgy megugrott, hogy az ölében lévő notebook majdnem leesett. – Jaaa, igen. Hát hogyne.

 - Király - vett a szájába egy újabb gumicukrot. – Min gondolkoztál ennyire elmélyülten?

 - Hmm hát csak egy régi dolgon… Emlékszel, mikor elmentünk a Galaxis klubba?

 - Őőő nem nagyon – vigyorodott el.

 - Pedig az felejthetetlen élmény volt szerintem… – kezdett el röhögni. – Tudod, amikor kimentünk a mosdóba, és fura hangokat hallottunk… Rémlik valami?

 - Bazdmeeeg, - nevetett fel- az mekkora volt! Egyik wc-ben dugtak, másikban meg egy időben szart valaki, ugye jóra gondolok?

 - Aha – bólogatott, majd ő is bekapott egy szem cukrot.

Molly hirtelen komoly fejet vágott és összeráncolta a homlokát.

 - Ebből akarsz dalszöveget?

 - Most, hogy mondod, nagy poén lenne…