25. rész

-         Huhh ez meleg volt! - törli meg a homlokát Ella.

-         Ja az volt. Te, csak nekem cseng a fülem? –ráncolta össze a homlokát Nat.

-         Dehogy cseng, csak valaki ráült a csengőre. Biztos megjöttek a fiúk-indult Ella az ajtó fele –Nyitom már, nyugi!

Kinyitja az ajtót és lám… tényleg a fiúk voltak.

-         Sziasztok! –öleli meg Tomot és Georgot, majd egy apró puszit nyom Gustav szájára.

-         Babókám? –kérdi Tom Ellát.

-         Konyha.

-         Szasztok skacok! –ad puszit Georgnak és Gustinak Nat –És jáj a hercegem is itten van mán –csókolja meg Tomot.

-         Na mit is sütöttetek nekünk? –simogatja meg a pociját Tom.

-         Ezt itt - teszi az asztalra a tepsit Ella- Na örültök?

-         El sem tudod képzelni mennyire… Szerintem még egyikünk se evett szenet - vesz a kezébe egy „pogit” Georg. Megszagolja, elfintorodik, és… és hozzávágja Tomhoz.

-         Hé! Óvatosan ezekkel a micsodákkal. Feljelentelek a zsaruknál testi bántalmazásért - fenyegetőzik Tom félig röhögve.

-         Hmm… Szerintem rendeljünk pizzát. Oké? –kérdezi Gusti.

-         Okos ötlet –puszilja meg Ella.

-         Hát tudom - egózik Gustika.

Rendeltek és ameddig nem hozzák a kaját, addig letelepedtek a nappaliba.

-         Te Georg, mondd csak… mióta növeszted a hajad? –Ella vigyorogva.

-         Régóta –mosolyog Georg.

-         … -Ella- És te, Tom?

-         Régebb óta, mint Georg- vigyorog most ő.

-         … -Ella –Húúú, hogy én mennyire szeretlek titeket!

-         Tudjuk –mondják egyszerre.

Nálunk:

-         Nem fázol? –érdeklődik Bill, mikor látja, hogy kicsit vacogok.

-         Nem, bírom a hideget! Én kérlek szépen egy jegesmaci vagyok a javából - oktatom ki.

-         Jó tudni. Szeretem a macikat. De ne adjam oda a dzsekim? –tudjátok, boci szemek.

-         Nem kell, köszi. De –nézek fel rá.

-         De mi? –néz le rám (erről eszembe jut egy jó kis örökzöld sláger).

-         De… mondjuk - állítom meg, magam után húzom egészen egy kirakat üvegéig és ott odabújok hozzá- ezt azért nem bánnám.

-         Én se - ölel át.

Skacoknál:

Csöngetnek…

-         Megjött a pizza! –simogatja megint meg a pocakját Tom.

-         Ha kell, akkor menj is ki érte - Ella tömör válasza Gus karjai közül.

Erre Tom lassan feláll, végigfut az arcán egy amolyan „örüljetekhogyláthattokkiscsicskák” mosoly. Kimegy ajtót nyitni.

Addig a szobában:

-         Egyszer úgyis megverem ezt a gyereket - ábrándozik Ella.

-         Oké, de ne túl durván. Akkor majd én leszek az ápolója –vigyorog Nat.

-         CSAJOK! GYERTEK PICIT!- ordít nekünk Tom.

-         Milyen pasid van már? Vagy az van, hogy nincs lóvéja, pedig nem csóró, vagy pedig még ezt sem tudja elintézni, annyira szerencsétlen - röhög Ella.

-         Vagy egyik sem - mutat Nat az ajtó fele, ahol egy lány áll, két bőrönddel a kezében. Mosolyog, mint a tejbe tök. Néha ránéz Tomra tök értetlen fejjel. Néha a csajokra vigyorogva. Igen, ez nem más, mint:

-         Molly! –ugrik Ella most már Molly nyakába, aki rögtön hátra is esik.

-         Hali Ella! Hiányoztatok már! Gondoltam kijövök hozzátok, ha nem baj. Beszéltem szülőkkel is, de mondtam, hogy meglepi akarok lenni. Amúgy, ha nincs pasid, rögtön rám veted magad? –vigyorog még mindi Molly.

-         Van barátom - nyújtja ki a nyelvét Ella- Beszoptad.

-         Kösz. Csá Nat, mi még nem sokat nyaraltunk együtt. De már azért ismersz - itt azért megölelik egymást- És… ömmm… Csumika - ráz kezet Tommal (te akartál benne lenni, viseld a következményeket).

-         Halika emberek! –megy be a nappaliba Molly. Mögötte a csajok is mennek, Tom meg hozza a bőröndöket –Itt amúgy mindig sztárocskák basszák a rezet?- kérdi Ellától.

-         Simán –súgja Molly fülébe.

-         Pazar - mosolyog.

-         Hellóóóó! –kórusba az említett sztárok.

-         Én Molly vagyok! Őőő 17 éves. Őőő ennyi elég is rólam. A többit úgyis megtudjátok –vigyorodik el.

-         Én Georg vagyok –mutat magára-, Ő ott Gustav, Tommal meg már gondolom találkoztál az ajtóban.

-         Aha - integetett idétlenül –Amúgy hol van Roxy?

-         Pasizik, de szerintem menj kipakolni. Mutatom az utat - mondja Ella.

-         Én meg segítek cipekedni - Nat és megfogja az egyik bőröndöt- Addig jók legyetek fiúk.

-         Azok leszünk –kacsint Tom.

Megint csöngetnek…

-         Óóó ez már biztos a pizza! –nyalja meg a száját Tom, majd kimegy ajtót nyitni megint.

-         Szia Tom. Hát te? –kérdem meglepetten.

-         Csak itt vagyok, meg a többiek is. De te mért nem vagy a pizza futár? –néz rám nyűgösen.

-         Őőő nem tudom, de akkor szólok Billnek, hogy maradjon. Még talán utolérem. –fordulok meg gyorsan, és szerencsétlenségemre beleütközök egy pizza futárba- Helló és bocs! –futok tovább.

-         Bill! Bill! –üvöltök utána futva. Meg is hallja, és megfordul.

-         Mi az? –segít fel a földről, ugyanis elfáradtam a nagy futásban és gyorsan fetrengtem egy sort –Jól vagy?

-         Minden rendben - lihegek- csak… a fiúk nálunk vannak… gondoltam… maradhatnál akkor te is –mosolygok erőltetetten, mert nincs levegőm.

 Elindultunk vissza a házba. Belépek az ajtón, és kit látok meg?

-         Mollíííííí! –tapadok rá.