24. rész

-         Britney tök kopasz. Tönkrevágta az életét… vagy vágták. Egyre megy sajna. No Thanx. Érdekes… és magyarok - olvasgat egy újságot Ella.

-         Héééééélóóóó! –ront be a szobába Nat, kezében egy késsel.

-         ÁÁÁÁÁ! Jézusom! Én nem csináltam semmit! Hagyj élni, kérlek! –dobja Ella a magazint a sarokba és gyorsan keresztet vet.

-         Mi van? Minek imádkozol? Mit nem csináltál? És mért hagyjalak szenvedni? –kerekedik el Natalie szeme.

-         Szenvedni? Mondom élni! - áll fel a kanapéról Ella- Amúgy meg egy „balta” van a kezedben - kezdi el méregetni a szemével a kést.

-         Jaaaaa vagy úgy! Szóval csak azt akartam kérdezni, hogy mi lenne, ha sütnénk valami finomat Toméknak? –Nat.

-         És persze gondolom, hogy segítséget akarsz kérni egy profitól? –mondja Ella és maga után húzza a konyhába Natet.

-         Ego forever! Amúgy meg lehet - ülnek le.

-         Nos oké, de mit szeretnél pontosan? –kérdi Ella elővéve egy szakácskönyvet.

-         Hát még elképzeléseim azok nincsenek, de legyen finom… -hadonászik a késsel Natalie.

-         Tedd már le azt a szart, mert még megvágsz valakit! - rázza a fejét Ella és kiveszi Nat kezéből a kést.

-         Ennyire féltesz? –Natalie egy széles mosoly kíséretében.

-         Nem, csak magamat - Ella szintúgy mosolyogva- Szóval nem tudod, hogy mit akarsz sütni, de legyen finom?

-         Aha.

-         Részvétem Tom! - néz föl Ella.

-         Na kezdjük már el - lapozgatja a könyvet Nat.

-         Süssünk pogit? –Ella csillogó szemekkel.

-         És egy kis pitét is?- kérdi Nat.

-         Jóóó! Akkor kezdjük a pogácsával. Hol találom a köténykéket? –matat Ella a szekrényben.

-         Ott egy kicsit arrébb - Nat oda se figyelve.

-         Jéé, köszi. Tényleg ott volt - örvendezik Ella.

-         Komoly? Pedig csak tippeltem, sőt nem is figyeltem - kezd el röhögni Natalie.

-         Nem baj, akkor is ügyi vagy.

Közben nálunk egy pizzázóban:

-         Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy? – mosolygott rám Bill.

-         Igen, most –mosolygok vissza.

-         És neked van testvéred?

-         Aha - mondtam unottan.

-         Ennyire szereted? –húzta fel a szemöldökét Bill.

-         Kábé -bólogattam.

-         És fiú vagy lány? Hány éves? Hogy hívják? Van valami vicces szitu vele kapcsolatban? –bombázott Bill a kérdéseivel.

-         Őőő… fiú… 19… Johnny a neve… És hát van néhány - kaptam be egy falat pizzát.

-         Egyet mesélsz is? –Bill kíváncsian.

-         Hát, ha akarod. Ömm… egyszer eltörtem véletlen a lábát - nevettem el magam (tényleg megtörtént már).

-         Hmm… Véletlen? Azt meg hogy hoztad össze?

-         Kergetőztünk még kisebb korunkban. El akart kapni, én hirtelen félreugrottam, ő meg belerúgott az ágy lábába, de nagyon. És eltört… mármint a lába -mondtam.

-         Ez kemény - Bill fejcsóválva.

-         Az. De mondjuk voltak még „véletlen” balesetek - kortyoltam bele a sprite-omba- Pl egyszer volt a tesómnak egy undok és elviselhetetlen barátnője, aki mindig engem kritizált és sose hagyott békén. Nem hagyhattam ezt. Ezért mielőtt jött volna át hozzánk Wendy, ugyanis így hívják, én előtte fogtam Johnny egyik boxer alsóját és levittem a hátsókertbe. Mert van két kutyám, és ők mindenhova odacsinálnak… Nos hát gumikesztyűt húztam és kerestem egy jó nagyadag kutyaszart, amivel bekentem a boxert. Felvittem Johnny szobájába, rá az ágyára. Mikor jött a csaj… hát rögtön szakítottak.

-         Na most végleg lőttek a jó kislány imidzsednek –röhögött Bill.

-         Végleg? Mért, mikor kezdett omladozni a szemedben? –néztem rá tündérien (én így is tudok nézni, nem csak a Boci szemeimmel).

-         Hát még a plázában, mikor behúztál az őrnek - esett le majdnem Bill a székről, annyira röhögött már.

-         Tényleg! Az igazi emlék marad. Nagyon jólesett –idéztem fel magamban a történteket.

A csajoknál:

-         Uncsi ez a film, szerinted? –kérdezte ásítozva Nat, a félig alvó Ellától.

-         Zzzzz zzzzz zzzz -„válaszolt” Ella.

-         ELLA! VILÁGÍT A FEJED! ÉBREDJ! –üvöltötte Ella fülébe Natalie.

-         Mi? Micsoda? Hol? Miért? –esett ki Ella a fotelből.

-         Semmi - ásított ismét Nat.

-         Ja jó.

Tizenöt perccel később:

-         Te nem érzed ezt a büdös szagot? –állt fel a kanapéról Natalie.

-         Nem - csukta vissza unottan a szemeit Ella.

-         Megnézem, mi lehet ilyen förtelmesen irritáló szagú - indult Nat a bűz irányába.

-         Rendben - motyogott Ella.

Egy perc múlva:

-         ÁÁÁÁÁ! SZENT SZAR! KIGYÚLLADTAK A POGÁCSÁK! ELLA GYERE MÁR! –ordibált Nat kétségbeesetten.

És hirtelen megjelent Ella egy poroltóval! Olyan volt, mint egy szuperhős (na jó, inkább befogom, a saját érdekemben).

Sikeresen eloltották az égő pogikat. Közben valaki csöngetett…