23. rész

-         Roxy! Bill van itt! Told ide a pöffedt popódat, please! –ordít nekem Ella.

-         Rögtön! –kiáltom vissza.

Még egy utolsó pillantás a tükörbe és indulok is. A lépcső aljában csücsül Bill. Halkan mögé lopózok és megölelem hátulról. Válaszképpen megfogja a lábaimat és azt mondja:

-         Kapaszkodj a nyakamba!

-         Igenis uram!- mondom és elkezdek kapaszkodni… (amúgy értelmes vagyok általában).

-         Sziasztok lányok! –köszön el Bill a csajoktól, miközben feláll.

-         Csövi! –köszönök én is, immár Bill nyakában csimpaszkodva.

-         Szasztok! –kukkant ki Ella egy magazin mögül.

-         Pápá! –ordít ki Nat a konyhából.

-         Na és hova viszel? –kíváncsiskodom, miközben elengedem Bill nyakát.

-         Majd meglátod - mosolyog Bill.

-         Hát jó - sóhajtok egyet.

-         És a többiek tudják már a dolgot? –kérdezi.

-         Miféle dolgot?

-         Hát, hogy mi most járunk.

-         Mért Bill, mi most járunk? – nézek hülyén (mikor nem?).

-         Én szeretném… - óvatosan megfogja a kezem. –És te?

-         Figyelj Bill, én nem is tudom…- játszom a hülyét… habár nem is kell megjátszanom- Mért is kéne járnunk? Talán, mert szeretek veled lenni, túlontúl cuki vagy, és mert egyszerűen imádlak. Ja meg kurva jól csókolsz… -a mondat végén kicsit pirultam.

-         Tehát akkor? –állít meg.

-         Szerintem nyilvánvaló, hogy akarom… de azért még el kell csábítanod, meg ilyenek, mert a csajok mindig azt mondják, hogy én vagyok a fiúk megközelíthetetlen álma. Szóval nehogy azt higgyék, hogy jön egy srác, és pár nap múlva már a karjaiban vagyok. Ezt lehetett követni? –mindezt egy levegővétellel mondtam mosolyogva.

Bill rögtön lekapott.

-         Ezt igennek veszem –vigyorogtam.

-         Amúgy a fiúk már tudják. Ne nézz ovisnak, de párnacsatában mindig elvernek, és hát az volt a tét, hogy kitálaljam a tegnap estét… - indulunk tovább.

-         Húúúú velem is pont ez volt! Bár én szoktam is nyerni -  pironkodtam szegénnyel.

-         De most mégse győztél - kócolta össze a hajam.

-         Mert reggel volt - löktem odébb.

-         Aha persze, én is ezt mondanám - lökött finoman ki az országútra, egy kocsi elé… na jó nem, csak poén.

Így mentünk bohóckodva a randi helyszínére. De vajon otthon mi történt eddig a csajokkal a távollétemben?