19. rész

Lassan szétválik a szánk egymástól. Egymásra nézünk, aztán ráhajtom a fejem Bill vállára. Bizonytalanul simogatja a hátam. Visszagondolok az iménti csókra, és halk kuncogásba kezdek, ami persze egyre hangosabb lesz.

-         Mi az? Min nevetsz? –Bill és furcsán néz rám.

-         Semmin –suttogom még mindig vihorászva.

-         Na mondd csak el nekem - finoman megcsókol.

-         Hát csak a piercinged - mosolygok rá.

-         Zavar? –kérdi.

-         Éppen ellenkezőleg –mondom.

Most én csókoltam meg gyorsan, mielőtt még válaszolni tudott volna.

-         És mik a terveid holnapra? –kérdezi Bill, miközben leülünk az ágyamra.

-         Hát asszem aludni fogok -ásítozom.

-         De holnap mit fogsz csinálni? - Bill mosolyogva.

-         Hát aludni… -nézek rá értetlenül, mintha most valami nagy dolgot mondtam volna.

-         És nem tudsz rám is szakítani egy kis időt? –mondja és magához ölel.

-         De tudok -bólogatok.

-         Akkor holnap este hétre érted jövök. Oké?

-         Oké - próbálok válaszolni, mert majd megfojt.

-         De a többieknek még ne szóljunk, hogy vagyunk. Jó? –Bill.

-         Oksza.

Közben a többieknél valahol:

-         Tom, van bicskád? –kérdi Ella.

-         Még jó, te minek nézel engem?! –hitetlenkedik Tom.

-         Mármint eredeti bicskád –magyaráz Ella.

-         Hát az enyém tuti nem másolat - Tom még mindig értetlenkedve.

-         Ajj téged melyik ufó hozott erre a világra?! –Ella és megrázza a fejét.

-         Hát az anyukám… -motyogja.

Itt már mindenki fulladozott a visszafojtott röhögéstől. De Nat nem bírta. Kitört belőle a röhögés, majd elhatározta, hogy felvilágosítja Tomot a történtekről.

-         Figyi Tom. Tudom, hogy ezt még fel kell dolgoznod, de kivételesen nem a nemi szervedről beszélgettünk. Tudod Ellának igazi bicska kell, ha bele akarja vésni a nevét a fába, de a sajátját otthon hagyta. Érted már babám? –Nat és ad egy puszit Tom arcára, majd röhög tovább.

-         Igen. Azt hiszem, felfogtam –süti le a szemét Tom és közben pirul rendesen.

-         Szóval akkor most senkinek sincs itt bicskája. Akkor még visszajövök ide valamikor - vonja meg a vállát Ella csüggedten.

-         Egyedül? Szó sem lehet róla! Az sem kizárt, hogy van itt farkas, medve, róka, borz, meg mindenféle emlős, ami rád támadhat. És még nem is beszéltünk a szellemekről… -jelenti ki határozottan Gustav.

-         Köhöm. Szellemek? Hát hol élsz te?! –teszi csípőre a kezét Ella.

-         A Földön, 2007-ben. A kísértetek talán túlzás volt, de az állatok meg is támadhatnak, és nem tudsz segítséget kérni senkitől –Gus magabiztosan.

-         Jól van. De ki mondta, hogy egyedül jövök? –Ella.

-         Mért, még ki jön? –kapcsolódik be a vitába Nat.

-         Hát te, meg a másik jóasszony… -Ella.

-         Én ugyan el nem engedem este egy erdőbe fát vágni az én angyalom - öleli meg hátulról Natet Tom.

-         Istenem! Tom te, hogy lehetsz ilyen süsü?! –Ella hevesen kalimpálva a feje előtt. –Na mindegy. Nem számít. Akkor jövök Roxyval. Ő tuti nem mond nemet egy ilyen kecsegtető ajánlatnak - mered magába Ella – Vagy talán mond, de úgy sincs apelláta.

-         Szegény - Georg és felnéz az égre.

-         Tényleg! Vajon összejöttek? –néz körbe Nat.

-         Passzolok. Remélem igen. Ráférne Billre egy jó tartós kapcsolat - sóhajtozik Tom.

-         Roxy dettó. De most már menjünk haza, mert mi van, ha ezek otthon túlságosan összemelegedtek –fogja karon Nat Tomot.

-         Jaja, és még hátra van a jó hír - vigyorodik el Ella és megfogja Gustav kacsóját.

Így jönnek a házunkhoz a párok, no meg Georg is. Mi addig otthon Billel play station-öztünk.