18. rész

Végeztem a fürdéssel és felvettem a „csini” E.T.-is pizsamám. Gondoltam halkan leosonok a konyhába egy pohár narancsléért. De mikor lementem az emeletről nem volt itthon senki. Pedig direkt lopakodó üzemmódban mentem, nehogy megzavarjak valakiket. Körbejártam a konyhát, a nappalit, de sehol senki. Tudom, hogy azt mondtam, hogy alszom, de azért mégis beszólhattak volna, hogy elmennek.

-         Na, de hova a jó életbe mennek hajnali fél négykor?! Most csak álmodom, vagy mi a lószar?! Elmegyek fürdeni, és mire végzek, ezek elutaznak Korzikára?! Na mindegy. Holnap durcis, és felettébb agresszív leszek ezek után - dühöngtem ki magam.

Öntöttem magamnak narancslét és elindultam a szobámba. De előtte még benéztem Ella és Nat magánterületére. Nos tényleg nincsenek itthon.

Lehajtott fejjel indulok a szobámba. Kinyitom az ajtót. Becsoszogok. Becsukom az ajtót, majd nagyot sóhajtok. Az ajtóval szemben állok, és éppen kezdeném a szokásos káromkodási rohamomat…

-         Szia. -mondja valaki a hátam mögül.

-         Jesszus! –mondom, majd hirtelen megpördülök a tengelyem körül, és ráöntöm az ágyikómra az italomat. –Te mit keresel itt? És mért hozod rám a szívrohamot?

-         Hát csak beszélgetni jöttem… és nem akartalak megijeszteni - süti le a szemét Bill.

-         Öhhh semmi gond! De te, hogy hogy itt vagy? És mit akarsz beszélni? – zúdítom rá.

-         A többiek elmentek őőő nem tudom hova… és csak úgy beszélgetni. Baj? –néz rám kérlelően.

-         Nem baj. FUCK! Mért büntetsz Istenem?! –siránkozom a plafont bámulva.

-         Mi az? Elmenjek? –Bill és ő is azt a helyet kezdi el nézni a mennyezeten, amit én.

-         Nem csak ajj! A takaróm tiszta geci lett - röhögöm el magam, mikor rájövök, hogy most nem éppen Ellával vagy épp Nattel beszélgetek. Bill még nem ismeri a szókincsemet.

Ő is elkezd nevetni. Letessékelem az ágyamról, mert ugye ő azon ült mindvégig. Kicserélem a paplanomat egy tisztára. Beszélgetünk, beszélgetünk, röhögünk. De látom, hogy Bill valamit nem mond el nekem.

-         Bill valami baj van? Olyan furcsa vagy - ráncolom össze a homlokom.

-         Baj az nincs. Csak szeretnék kérdezni tőled egy-két dolgot –fordul felém Bill.

-         Na lökjed! –mosolyodom el.

-         Na szóval… izé… neked most van pasid? –kérdi félve.

-         Nekem nincs –vigyorodom el, persze nem feltűnően.

-         Az jó, vagyis nem jó. Csak az a jó, hogy nincs, illetve, hogy pont most nincs… szóval nem tudom. Ezt nem sikerült értelmesen megfogalmazni - magyarázza és közben a falat bámulja.

-         És ebből mit is akartál kihozni? –fordítom a fejét velem szembe.

Mélyen belenézek a szemébe. Megbabonázott ez a szempár, az a pár pillanat amíg nézhetem. Megfogott valami benne. Ő is csak bámul rám. Lassan észreveszem, hogy már a kezem fogja. Ránézek a kezemre, majd rá. Ő még mindig engem néz, de már közelebb hajolt. Lehet vagy tíz centi köztünk (igazából az nem is sok). Megáll. Gondolom valamiféle válaszra vár. Én még nem tudok semmit csinálni. Kicsit sokkos vagyok, de jó értelemben. Megsimogatja az arcom. Ez bíztatóan hat rám. Kiveszem a kezemet a kezéből. Kicsit megszeppen, de ekkor magamhoz húzom és megcsókolom. Az ajka puha és forró. Közben az egyik kezét a derekamra teszi, a másikkal pedig simogatja az arcom.