17. rész

Komolyan mondom, ez képtelenség. Magukra hagytuk a fiúkat kb. tíz percre, és már nincsenek maguknál. Persze nem szó szerint. Látszik, hogy pasiból vannak. Ugyanis Gustavnak a fején egy régi fazék van, kezében egy fakanál, és Georgot kergeti. Na szép. De a többiek se maradtak ki. Tom egy pokrócot tett a vállára, köpönyeg gyanánt. Röhögve fut le az emeletről. Odaszalad Natalie-hez gyorsan ad neki egy csókot és már „repül” is tovább. Mindenki nagyot néz, leszámítva engem. Hát igen. Van, aki mindenről tud.

-         Ez meg mi volt? –vonja kérdőre Ella Natet.

-         Majd megbeszéljük később - Nat suttogva.

Ella csak bólint egyet, majd kérdően tekint felém. Én megvonom a vállam. Erre reagálnia kellett, ezért belerúgott a bokámba. Csak ennyi kellett nekem. Jól hátba „paskoltam”.

Közben Bill is előkerült. Ő is lefutott a lépcsőn, nyomában pedig Gusti volt. Bill befutott a hátam mögé és pajzsnak használt. Előttem pedig Gustav kapálódzott. De aztán jött Ella is, helyre akart tenni az előbbiekért. Persze azt tudni kell, hogy én és Ella szoktunk verekedni, de nem komolyan. Csak viccből… mi tudjuk hol a határ (ezt elmagyaráztam).

Most fordult a kocka. Én használtam Billt pajzsnak. Igen csak meglepődött. Gustav már leállt. A többiek is csak figyeltek.

-         Nem lenne szép Billt is belekeverni. Ez a mi játszmánk. –Ella és szúrósan nézett rám.

-         De nem ám! –Bill és odafutott Tom mellé.

-         Emlékszel, mit tanítottál nekem? – kérdezem Ellától.

-         Pontosan mire gondolsz? –egyre közeledett.

-         Arra, ha verekedni kell, akkor ne futamodjunk meg, hanem csapjunk le áldozatunkra -magyarázom.

-         Igen. És mi van vele? Nem látom, hogy letámadtál volna - elővette azt a bizonyos sátánista tekintetét.

-         Nem is foglak! Maradok a saját módszeremnél - mondom és sikítozva bebújok Natalie háta mögé.

-         Jah. Álmodik a nyomor –mondja Nat és arrébb megy.

Na nincs más lehetőségem. Küzdeni fogok magamért. Megindulok Ella felé.

-         Na nem. Ezt inkább most kihagyom. –mondom higgadtan- Ella… majd inkább holnap folytassuk. Túl fáradt vagyok. Oké?

-         Oké… -rántja meg a vállát és leül a fotelbe.

-         Én végig tudtam, hogy csak szórakoznak –mentegetőzik Bill, fal fehér arccal.

-         Ennek örülök. De ha nem bánjátok, én elmegyek aludni. –én egy jó nagy ásítás közepette.

-         De mi maradhatunk? –kérdezi Tom.

-         Ameddig jól esik. –hagyom rá és elindulok a lépcsőn felfelé.

Bementem a fürdőbe és elkezdem vetkőzni a fürdéshez.

Közben lent:

Tom és Nat smaciztak a kanapén és néha súgtak egymásnak egy-egy édesgető szót.

Gustav és Ella kimentek az udvarra, pontosabban a hintaágyra. Ott jól elbeszélgettek és mikor elfáradtak a nagy dumálásban, akkor Ella hozzábújt Gustavhoz.

Georg a konyhában a telefonját buzerálta.

Na és Bill? Vele mi történhetett? Hova tűnt el? Mi járhatott a fejében?