14. rész

A csajok lejöttek, úgy fél órán belül. Mindig nehéz a reggel. Megkajáltunk, aztán kikérdeztem őket a rántottámról.

-         Na? Nektek ízlett? –kíváncsiskodok.

-         Hát… túl sósnak éreztem, de egyébként nem is volt olyan rossz! –Nat.

-         Öhöm… hát igen… a sószórónak a teteje leesett és izé… gondolom sejtitek… -hajtom le a fejem.

-         Na igen. Sejtjük. - fintorog Ella. –De azért kedves tőled, hogy próbálkozol. - mosolyodik el.

-         Köszi! –mondom és felmegyek rendbe tenni magam.

Nos, mire leértem a lányok csillogó szemekkel néztek rám. Már megint mit akarhatnak.

-         Hjajjj… - sóhajtozom- Mi kellene?

-         Az van, hogy ma este van a buli. Emlékszel még? –kérdi Nat.

-         Igen, de addig még rengeteg idő van. - ismét egy nagy sóhaj közepette.

-         Tudjuk! –vágják rá.

-         De Ellának támadt egy remek ötlete -Nat.

-         És még is mi lenne az? –kérdem unottan és közben levágódok a kanapéra.

-         Telefon betyárkodjunk! – hangzik Ella erőteljes válasza.

-         Oké! –vágom rá, és most már nekem is „villognak” a szemeim. –Jah… és úgy mellékesen, hívtak a fiúk.

-         Mikor, hogyan, miért? És miért nem szóltál? –Ella felháborodottan.

-         Tegnap hajnali kettő fele, telefonon, csak úgy, és nem akartalak felkelteni. De azt mondták, hamarosan találkozunk, szóval semmi para. Oké? –mondom kicsit lenézően. 

-         Oké. De legközelebb szólj nekünk is. –Ella, egy fokkal higgadtabban.

-         Jól van. Nah… akkor szórakozzunk! -legyintek.

-         Oksi! – Nat, hevesen bólogatva.

Elvoltunk a telefonnal. Közben mindenki lenyugodott és jókat derültünk.

Aztán abbahagytuk a nép zaklatását és elkezdtünk pakolni, rámolni, hogy optikailag nagyobbnak tűnjön a kéró belülről. Csak mi találhatunk ki ekkora marhaságot. Ez a lakás így is elég nagy volt. Na mindegy. Hozzuk a formánk.

-         Azt még toljátok kicsit odébb! –oszt ki minket Natalie.

-         Igenis tábornok asszony!- löki oda Ella.

-         Házsártos vénasszony lesz belőle –dörmögöm az orrom alatt.

-         Mit motyogsz? –kérdi Nat.

-         Csak éppen azt meséltem Ellának, hogy háztartási végkiárusítás lesz a… a… am… na szóval az lesz. –vágom ki magam cselesen.

-         Ja jó - Nat és most már ő is pakolászni kezd.

Így telt el az egész délelőttünk. Rámolással. Sebaj. Legalább megtaláltam az óriás méretű nyuszimat egy még óriásibb dobozban. Lesz kivel aludnom.

Mikor evvel végeztünk készítettünk egy-két szendót, és elővettük a töménytelen mennyiségű piát is.

Ezek után szakítottunk időt magunkra is. Smink, frizkó, ruci…

Kivételesen részletezek:

Natalie-n egy fekete topp virított és hozzá egy fekete térdig érő rakott szoknya. Azt meg kell, hogy mondjam Nat nem depis, csak jól áll neki a fekete.

Ella kicsit szolidabb volt. Ő egy nagyon menő fekete gatyában feszített és hozzá felvett egy terepmintás felsőt.

Én egy zöld toppban és az elmaradhatatlan farmer gatyeszomban díszelegtem.

Csöngetnek. Sprintelek ajtót nyitni. Ezt a pár mozdulatot a negyvenedik után kicsit kezdem unni.

Hát igen. Abból a pár emberből tömeg keletkezett. Nem számítottam ennyi emberre, és nem is ismerem egyiket se. Éppen hogy csak köszöntem és azok rögtön mentek piálni. Azért illem még létezik… na mindegy.

Körülnézek… Ella éppen arra felügyel, hogy semminemű törékeny dolog ne vesszék kárba. Natalie-t nem látom sehol. Hol lehet? Teszem fel magamnak a kérdést. Éppen, hogy elkezdenék kutatni utána, megcsörren a mobilom.

Anyám az! Bazz, ha rájön, hogy buli van, és nem szóltunk neki, akkor rögtön felhívja Nat anyját és akkor nekünk lőttek.

Gyorsan kiviharzok az ajtón. Ella ezt észre veszi és utánam lohol.

-         Hova mész? Ne hagyj itt ezekkel! –ordibálja utánam az ajtóból.

-         Pillanat és jövök! Csak telefonálok! –ordítom neki vissza ,és mikor visszafordulnék menetirányba… nos hát igen. Nekimegyek valakiknek.

-         Ohh… ezer bocsi, csak éppen… -mondanám, de lefagyok egy negyed másodpercre.