13. rész

Olvasom az SMS-t. Elmosolyodok. A levélben ez állt:

Szia Roxy!

Bill vagyok. Ella adta meg a számod. Bocs, hogy ilyen későn zavarlak… csak volt pár szabad másodpercem, gondoltam írok egy üzit neked. Nem tudom minek, de kedvem volt hozzá. Remélem nem az igazak álmából keltettelek fel, de ha igen… nos akkor… hát van köztünk pár km, szal így nehéz lesz bosszút állnod ;) Ha esetleg válaszolni támadna kedved, akkor ez a számom: …

Puszi

-         Milyen cuki ez a kölyök! –vigyorodom el, majd kedvem támadt válaszolni. Ezt írtam neki:

Hello!

Nem aludtam. Délelőtt csucsukáltam egy jót, mint régen az oviban :)

És különben is… ha bosszúra szomjaznék, akkor rád küldöm a maffiát.

UI.: Na ezzel a tudattal álmodj szépeket! Pusszancs

-         Nah… szomjas vagyok. –mondom és már ugrálok is ki a konyhába.

Öntöttem magamnak egy kis ásványvizet (egészséges élet). Leülök a konyhaasztalra, és ott kortyolgatok tovább. Csörög a mobilom. A kijelzőn Bill nevét látom. Lehet megijedt. Eszembe jut, hogy talán fel is kéne venni.

-         Helló! –szólok bele halkan.

-         Csövi! –ordítják a telefonba.

-         Hányan vagytok? –kérdem.

-         Csak négyen. Kihangosítottunk. –röhögi el magát Tom.

-         Milyen mázlista vagyok! -sóhajtozom.

-         De még milyen! - most már Georg kacag a telóba.

-         A csajok alszanak? –kérdi Gustav.

-         Aha. Mert? –én.

-         Hát csak úgy… -Gus.

-         És te most éppen mi jót csinálsz? –érdeklődik Bill.

-         Iszok és beszélgetek telefonon négy elmebeteggel. – halálos komolysággal.

-         Az jó. –Tom még mindig rötyögve.

-         És délelőtt mit csináltatok? –Georg.

-         Semmi extrát… volt nálunk egy csőtörés, de igazi. Aztán voltunk vásárolni. Szóval nem volt nagyon érdekfeszítő napunk. -mesélem.

A mondatom végén egy jól ismert puffanás hallatszott.

-         Roxy… életben vagy? –a fiúk egyszerre.

Kis idő után megtalálom magam és válaszolok.

-         Jaja! Megvagyok! Csak megbotlottam a küszöbben. –én de már hangosan hahotázva (ilyen szót többet nem írok).

-         Ja tudjuk… csak a szokásos. Tőled nem várjuk el, hogy a lábad elé nézz. - Tom ismét a fulladás határát súrolva (röhögő görcs, aki esetleg félreértené).

-         Kac- kac- kac! De most megyek és veszek egy forró fürdőt, csak hogy irigykedjetek… -vágtam vissza…

-         Oké! De mielőtt beleülsz a kádba, ellenőrizd nehogy olyan forró legyen, hogy leégesse a puha börödet! -naná, hogy Tom – Ja, és csak szólók, hogy a lépcsőn vigyázz, a küszöböt lépd át, és ne gyújts gyertyát esetleges meditáláshoz.

Itt már mindenki röhögött, de még én is.

-         Na jó van fater. Elég lesz! Talán még ez is sok egyszerre. –mondtam.

-         Vigyázz magadra pici lányom! Ja és puszilom a csajokat. –Tom –Jó éjt és kellemes pancsolást!

-         Köszi! Sziasztok! –köszöntem el.

-         Bye-bye! –Gusti és Georg.

-         Hogy te milyen humoros vagy! Na mindegy… majd találkozunk nemsokára! Szia! –Bill

-         Szia!

Megvolt a beígért pancsi… és nem lett semmi bajom. Kicsit lefárasztottak, szóval én is bedőltem az ágyikómba. Lassan, de sikerült elaludnom.

Reggel én keltem elsőnek. Gondoltam meglepem őket egy fincsi reggelivel. Tudniillik nem vagyok egy nagy szakács, de el tudok készíteni egy-két fogást.

Összedobtam egy laza rántottát.

-         Csajok! Reggeli! Gyertek le! –kiabálok nekik.

-         Megyünk! –ordibálják vissza.