12. rész

-         KELJ FEL ROXY! BAJ VAN! –ordítja a fülembe Nat. – NAGY BAJ!

-         Mi az a halaszthatatlan ügy? –kérdezem és felülök.

-         Az, hogy most igazi csőtörés van! –Nat még mindig kiáltozva.

-         Először is: nem kell ordibálni, itt ülök tőled öt centire. Másodszor: nem vagyok szerelő. Arra való a szakmunkás… -én és felállok- Mi ez a szag?

-         Hát épp ez az! Hogy finom legyek, mindenfelé spriccol a kaka! Találj ki valamit, ameddig nem ér ide a manus! - Nat… teljesen kiborult szegény.

-         Ohhhh… a picsába! Jól van. –motyogom.

Hát mikor megálltam a nyitott fürdőszoba ajtó előtt, rögtön kiszökött az álom a szememből. Olyan förtelmes szag volt! Ráadásul még a plafonon is volt a cuccból.

-         Ez undorító! Én aztán tuti, hogy nem csinálok odabent semmit! –makogom és lemegyek a nappaliba.

Lefeküdtem a kanapéra és elaludtam. Eközben megérkezett a szerelő. Hát ő se volt oda a munkájáért. Főleg most nem.

Mire felébredtem már a gond el volt hárítva. Ella és Natalie TV-ztek. Csodálkoztam is, hogy nem ébredtem fel a zajra, de hát jó az alvókám. Felülök, és rögtön faggatni kezdem őket az eseményekről.

-         Elment már a pasas? –első kérdésem.

-         Már rég… de honnan veszed, hogy férfi volt? –mondja unottan Ella.

-         Csak tipp. - vonom meg a vállam.

-         Egyébként az volt, mármint hímnemű. –Nat és közben egy ropit csócsált.

-         Héh! Abból én is kérek! –és már nyúlok is a ropiért.

-         De nincs több. El kell mennünk kaját venni, meg esetleg valami rucit nézni. –célozgat Natalie.

-         Ok-ok. Menjünk most! Még úgy sincs sötét kint. –én.

-         Oksi. Akkor öltözz fel, mert pizsiben szerintem te nem igazán akarnál emberi lények közé menni… -gonoszkodik Ella.

-         Igazad lehet! De akkor miért vagyok előttetek pizsamában? Vagy ti nem vagytok humanoidok? –zúdítom rájuk ezt a kemény beszólást.

-         Kac-kac-kukac! -Ella.

-         Ha-ha-ha-ha-ha!. –Nat.

-         Ja-ja-ja-ja-ja! -szemtelenkedek.

Nagyban megyünk az utcán. Kb. úgy nézhettünk ki, mint a csövesek… szakadt cuccok, plusz Ellának néha csuláznia támadt kedve, meg Natalie végig röhögött. Énekeltem neki egy örökzöld slágert: Csonka Pici - Ding Dong című számát.

Vettünk mindenféle kaját. Hadd ne részletezzem.

Inkább kihagytuk a ruhanézést… nem maradt több zsénk, mert piákat is vettünk. Jó sokat.

Beültünk egy játszótérre.

-         Akkor csapunk egy jó nagy házibulit! –élte bele magát Nat.

-         De az a problem, hogy nem ismerünk senkit –mondom csüggedten.

-         Hogy te milyen ünneprontó vagy! - sóhajt fel Natalie.

-         Tudom! - én is sóhajtozva.

-         Nincs is semmiféle baj! Legyünk optimisták! –lelkendezik Ella- Azt mondtad Natalie, hogy van itt egy ismi csajod… hívd fel, hívd meg a partyra és mond meg neki, hogy hozzon magával jó arcokat, és kész! –oszt ki minket.

-         Na ez egy remek ötlet! Nem vártam volna tőled! - Natalie és belevigyorog Ella képébe- De köszi, hogy vagy nekünk.

-         Nagyon szívesen. –Ella.

Natalie rögtön tárcsázott. Megbeszélték a dolgot.

-         Benne van! Azt mondtam neki, hogy holnap után lesz a buli. És hív néhány emberkét. Szóval minden oké. De most már menjünk haza! Álmos vagyok. –ásított Nat.

-         Én is! –Ella.

-         Akkor nyomás! –húztam fel őket a padról.

Hazamentünk. Otthon jól bekajáltunk, aztán zúztunk aludni.

Már mindenki durmolt, csak én nem. Nem voltam álmos… aludtam eleget délelőtt. Lementem a nappaliba és halkan elkezdtem TV-t nézni.

Nagyban sasolok valami argentin szappanoperát, mikor észreveszem, hogy villog a mobilom. Megnézem, hogy ki írt SMS-t ilyen későn.

-         Na frankó! Ismeretlen szám… ki a fasz zaklat engem? - dünnyögöm az orrom alatt.