11. rész

Bill közel hajol hozzám… mélyen belenéz a szemembe… ad egy puszit az arcomra és közben gyorsan belesúgja a fülembe:

-         Addig se felejts el!

A fiúk már elindultak és a csajok integettek.

-         Jössz már, gyerek? –Tom Billnek ordítozva.

-         Megyek… nyugi van! –Bill és mikor a lépcsőn megy, még visszafordul.

Kérdően tekint rám. Én alig észrevehetően bólintok neki. Elmosolyodik, int egyet felénk. Beéri a többieket és eltűnnek az utca sarkán (ez félreérthető). Mi bevonaglunk a házba, majd egyenesen a konyhába. Úgy döntöttünk kajálunk. Ella kente a szendókat vajjal és Nat pedig azokra a lekvárt. Én addig csináltam kakaót. Megzabáltunk és fölmentünk Ella szobájába. Ott iszogattuk a kakaónkat és közben természetesen folyt a traccsparti:

-         Natalie, drága csillagvirágom! Mi történt veled és Tommal? Milyen volt? És hát… Nem tudom mit akartam. Szóval mesélj! –érdeklődöm.

-         Ohhh! Hát nagyon, de nagyon jó volt! –Nat csillogó szemekkel- Csak kár, hogy vége lett! De a nyelve, az mintha kincset keresett volna és olyan… -ecsetelte, de inkább közbeszóltam.

-         A kulisszák mögé most ne tekintsünk! Kérlek! Ez csak rád és a delikvensre tartozik. –kérlelem.

-         Oké, oké! Bocsi! –Nat még mindig elmélázva.

-         És neked milyen volt? –Ella.

-         Hát, ez is csak rám tartozik, hogy majdnem legurultam a lépcsőn, és Bill kis híján megfojtott! Annyira kapaszkodott! Nem is tudom, kinek köszönhetem mind ezt! –pirítom Ellára.

Ez után Ellával körbefutkorásztuk az egész házat kívülről és belülről is egyaránt.

-         Jó kis esti torna… -lihegem, miközben Ella után futkorászom.

-         Az-az! –Ella.

Hirtelen megállok.

-         Most mi van? Ilyen hamar kifulladsz? Már nem akarsz kibelezni? –Ella gúnyolódva.

-         Azt majd később megejtem… Most más problémám akadt! -mondom, majd felsprintelek a fürdőszobába, azaz a WC-re.

-         Ezt meg mi lelete? –kérdi Nat, és „lehuppan” a konyhaasztalra.

-         Fingom sincs! Baszkiii! Nekem is kavarog a gyomrom… -Ella sajnálkozva.

-         Ne má’! Nekem is kezd… mi a franc van? –Nat és jól összekucorodik.

-         Passz! –rázza a fejét Ella.

Na, igen… egész este felváltva jártunk a WC-re. Később rájöttünk, hogy talán nagy hiba volt lekváros kenyér mellé kakaót inni. De mi ezt is túléljük, hisz keményfából faragtak. Nagyon hamar elaludtunk. Csak mindig felkeltünk. Remélem sejtitek, hogy miért… persze mindenki a saját szobájában csucsult, elkerülve az esetleges „csőtörés” veszélyét.

Egész este azon agyaltam, hogy Bill miért mondhatta azt.

Aztán mély álomba zuhantam. Álmomban főzöcskéztem, mint Sthal Judit. Szuper gyorsasággal vagdaltam az ubikat, a paradicsomokat. Aztán a kezembe akadt egy Globus majonéz. Stílusosan hátradobtam. Ekkor hirtelen valaki megfogta a derekam és megfordított. Lecsókolt, és csak akkor vettem észre, hogy Bill az a valaki. Visszaadta a majonézt, mondván, hogy ez Globus és jó a minősége…

Hirtelen felébredek (csak szeretnétek azt olvasni, hogy beszartam az éjjel, de nem). Zihálok és kurvára ver a szívem. Már nyolc óra van. Felülök.

-         Na bazz! Naná, hogy izomlázam van… ma nem mozdulok ki itthonról, az tuti! –dörmögöm morcosan és visszadőlök a párnámra.

-         És ez az álom! Ehhh… enyhén szólva különös. Biztos csak azért, mert Billen járt az agyam este, a majonéz… hát az meg majonéz. Erre még kitalálok valamit - beszélgetek magammal (ki nem szokott?!). 

Visszaaludtam, majd hirtelen berontott a szobámba Natalie…