8. rész

Bevonultunk a házba. Leültünk az ebédlő asztalhoz.

-         Tudnátok adni tiszta ruhát? –kérdi Bill.

-         Őőőő… Hát talán. - vakarja a fejét Nat. –Előkaparhatok valamit.

-         Oké. Akkor tedd azt. –türelmetlenkedik Tom.

-         Jó-jó, megyek már. –Nat.

-         Segítek. –én.

És már robogunk fel az emeletre. Bemegyünk az egyik szobába. Nat kutakodni kezd. Én leülök az ágyra.

-         Ez az a nagy segítség? –vonja fel a szemöldökét Nat.

-         Aha. –mondom, majd lefekszem az ágyra.

-         Mi baj? –jön oda hozzám.

-         Semmi… Csak… Áh mindegy. –én.

-         Mi csak? –Nat.

-         Ez az egész olyan furcsa. Boldognak kéne lennem, de nem vagyok. Itt van a TH… Ma minden olyan mesébe illő volt. De ha most kimennek az ajtón, nem garantálja senki, hogy látom még őket valaha. –elmélkedek és lecsordul egy könnycsepp az arcomon.

-         Héh! Ne mondj ilyeneket! És ne sírj! - próbál vigasztalni Nat.

-         Nem sírok… csak valami basztatja a szemem. –én.

-         Na figyelj! Akkor mi most teszünk róla, hogy biztosan keressenek fel máskor is. Minket nem lehet egy könnyen lerázni. –mosolyodik el Natalie.

-         Mire készülsz? Avass be! -kérlelem.

-         Még nem tudom. De te úgy is előállsz valami baromsággal. - neveti el magát Nat.

-         Amit én csinálok, az rossz nem lehet… -helyeselek, majd felállok és elkezdjük keresgélni a cuccokat.

Negyed óra turkálás után találunk egy-két ruhát. Lemegyünk a lépcsőn, majd egyenesen be a konyhába.

-         Na végre! Már azon tanakodtunk, hogy hogyan ölitek meg egymást. –Tom és rögtön ráveti magát a ruhákra.

Mindenkinek jutott bőven. Kettesével elmentek a fiúk öltözni, illetve letusolni. Persze külön fürdőbe. Aztán mi is.

Mikor már mindenki kész lett, bevonultunk a nappaliba. Bill, Tom egy-egy fotelbe, Gusti, Georg, Ella, Nat a kanapéra, én meg lehuppantam a földre, és neki dőltem a tv-nek. Ott ülünk és megjelenik az a bizonyos kínos csend. Na én ezt utálom a legjobban… Ezért gyorsan elhessegetem.

-         Akartok activity-zni? –kérdezem és körül nézek.

-         Igen! –jött az egyértelmű válasz egyszerre.

-         Akkor csináljuk párokba osztva. –mondja Bill.

-         De az nem jó. Valakinek akkor nem lesz párja, és akkor szar az egész. –Ella fintorogva.

-         Majd én leszek a műsorvezető. –jelenti be Georg.

-         Oké. –vágjuk rá.

-         Akkor legyenek fiú-lány csapatok! Rendeződjetek skacok! Nem érünk rá! –parancsol ránk a „házigazda”, vagyis Georg.

-         Leszel velem? –jön oda hozzám Bill.

 Ránézek, ugyanis eddig hátal álltam neki. Azok a boci szemek, az a félmosoly! Anyám! Úgy érzem, menten kettészakadok. De a boldogságtól. Ennek ellenére nem mutatom ki az érzéseimet. Nem szabad. Már kaptam elég sok pofont az élettől pasi téren. De közömbös se vagyok iránta az tény, illetve áhh… Ezen még ráérek rágódni később.

-         Felőlem oké! –válaszolok kissé megkésve…

Karon fogott és leültünk a kanapéra. Tom Nattel, Ella pedig Gustavval volt. Nat majd kicsattant az örömtől. Átlátok rajta.

Ella pedig… Hát ő is olyan, mint én. Ő a mester, én meg a padavanja vagyok. De azért biztos ő is boldog… legbelül. Ott, ahol csak ő van egyedül.

-         Nos, akkor válasszatok csapatnevet. –Georg és papírokat vett elő.

-         Mi leszünk a Fucker Team. –mondja Ella. (Te találtad ki, kisszívem)

-         Mi meg a Casanovák. –vágja rá Tom. (kis husi).

-         Akkor mi leszünk a Gennyes Hólyagok –übereli a többieket Bill.

-         Héh! Ez fájt! –én egy nagy sóhajtás közepette.

-         Bocsi! Nem úgy gondoltam! Csak ez megtetszett. –Bill, majd megsimogatja a karom, amit eddig szorongatott.

Végig fut a hátamon a hideg. Beleborzongok… ránézek (Billre) és ő is rám.  - Megvan a szemkontaktusunk. Most vetek neked egy széles mosolyt… -elmélkedek.

Bill visszamosolyog. Majd megismétli az előző mozdulatát, és ismét futkos a hideg a hátamon.

-         Vajon direkt csinálja? Na jó, ez hülyeség. Biztos nem véletlen buzerálja a kezem és vigyorog rám. - ismét a gondolataimba esve.

-         Akkor kezdjük a játékot! –Georg… szerintem izgul.

-         Csak felmegyek pisilek. Egy perc! –darálom el.

Lassan kihúzom a kezem Bill kezéből. Gyorsan felpattogok a lépcsőn, egyenesen be a fürdőbe. Bezárom az ajtót.

 - Nem is kell pisilnem… -megint elgondolkozva. –Mindig ezt csinálom! Mekkora egy fasz vagyok! Mindig elbújok az érzéseim elől. És ezzel nem csak magamnak ártok. Akkor most ünnepélyesen megfogadom, hogy kivételesen nem futamodom meg! Szembe nézek magammal!