6. rész

A szívverésem felgyorsul… a pulzusom emelkedik… a pupillám kitágul… a torkom a gyomromban foglal el helyet, mintha lifteznék… egyszóval nem vagyok a toppon. Belekapaszkodok Ella karjába, nehogy eldőljek. Ő meg az ajtónak dőlve áll. Natalie mellettem, a falnak támaszkodva, kissé piruló fejjel. Nem is csodálom…

-         Csumi csajok! –köszön nekünk Tom.

Hát igen… az egész csapat nálunk „rontja” a levegőt. Bill és Tom ülnek a kanapén, Gustav pedig az egyik fotelben. Na, de álljunk csak meg egy percre… és akkor hol van Georg?

-         Hellosztok! –Bill és megáll a tekintete rajtam. Asszem múltkor nem volt ideje rendesen végigmérnie… most bepótolja.

-         Hi. –köszön halkan Gusti (egyem a kis szívét).

Mi még mindig nem nagyon tudjuk felfogni a történteket.

-         Csá… Ti, hogy jutottatok be? És mit kerestek itt? Már nem mintha zavarna… –Nat és rámosolyog alig észrevehetően Tomra.

A fiúk összenéznek. Bill éppen nyitná a száját a válaszra, de ekkor halljuk, hogy valaki lehúzza a WC-t. Na vajon ki lehet az?

Hát igen… Georg baktat le az emeletről. Mi csak nézünk ki a fejünkből.

-         Hellóóóó! –köszön ránk Georg.

-         Cső! –nyögjük ki a csajokkal egyszerre, majd robot módjára én és Ella odafordulunk a fiúkhoz - És nektek is hello.

Odajön hozzánk Georg és mindünkkel kezet fog. Majd leül Tomék mellé, mintha otthon lenne.

-         Remélem mostál kezet. –mondom Georgnak. Ekkor Bill és Georg összenéz.

-         Igen, mostam anyuci. –Georg és kivillantotta a fogait.

-         Ha-ha-ha, de most már tudni szeretnénk, hogy kerültetek ide. –Nat és leül egy fotelbe. Ella követi a példáját, én meg Nat fotelének a támlájára támaszkodom.

-         Ja. Lányok. Jobb, ha tudjátok, hogy csőtörés lehet odafenn. Minden csupa víz. –Georg.

Itt Natalie felnéz rám és vett egy „ezértmégúgyisszámolunk” pillantást.

-         Hát szóval. Még mikor a plázában összefutottunk –na én itt már megint pirulok, mint a vadalma, de Bill is, mikor rájön, hogy mit mondott - ,akkor szerintem elhagytad a mobilod –itt meglengeti a telót – és hát be volt kapcsolva… Na itt ugrok egy fejezetet, és az volt, hogy kiderítettük, hogy hol laktok, de ezt ne vegyétek zaklatásnak, gondoltam visszahozom a gazdájának.

-         Áhh…Jól tetted. –már nyúlok is érte. Összeér a kezünk. – Köszi.

-         Szívesen. –Tom… na itt dobok neki egy „húhogytemekkoraegytuskóvagy” arckifejezést.

-         Nincs mit. –mondja Bill.

-         De még mindig nem tudom, hogy kerültetek ide be… -Nat.

-         Hát az úgy volt, hogy… izé… Szal hoztunk magunkkal egy-két szerszámot, vasat meg ilyeneket… és hát feltörtük az ajtót. –Tom.

-         Hazudsz. –Ella. Itt Tom kérdően néz rá. Vág egy kétségbeesett mimikát Billnek.

-         Honnan tudod? –Tom.

-         Onnan, hogy először is: miközben mondtad, megfogtad az egyik rasztádat. Másodszor: nincs semmi baja a zárnak. Harmadszor pedig: nekem nem lehet hazudni… - elég határozott képet vágott.

-         Aszta… ezt jól kiszúrtad… -Gusti.

-         Jaja –Ella.

-         Colombo… -motyogja Tom.

-         Egyébként csöngettünk, kopogtunk, de nem voltatok itthon. –Bill.

-         Jó észrevétel…

-         Ja… és hát bejöttünk. Nem volt bezárva az ajtó… -mormogja Tom.

Ekkor felnéz rám Natalie. Félek. Mit fogok most kapni?

-         Remélem ezt hallottad! Ez volt az utolsó hiba, amit életedben elkövettél. –suttogja nekem Nat- MOST MEGHALSZ! Ezt nem úszod meg! –na ezt már üvöltve, nem törődve a „vendégekkel”. A fiúk csak néztek. Volt is mit.

Én futottam fel az emeletre, Nat utánam. Ott elvoltunk egy csöppet.

Addig lent:

-         Ezeknek meg mi bajuk van? –kérdezi kerek szemekkel Gusti.

-         Lemaradtunk valamiről? –kérdi Bill.

-         Hát. Elég sok dologról… -Ella. Itt sóhajt egy orbitálisan nagyot. Közben le lehet hallani, ahogy sikongatok illetve azt, ahogy Nat dörömböl az ajtón. Kizártam.

-         Na? –érdeklődik Tom.

-         Az, hogy ezek most fent ütik-vágják egymást, az annak köszönhető, hogy… -Ella.

-         Ne csigázz. Tudni akarjuk! –jelenti ki Bill.

-         Hát ez a plázában kezdődött, amikor volt a guminős cucc. Roxy vissza akarta adni a dolgot, ezért jól megszívatta. Nat samponjába tett valami szert, amitől igen csak elváltozott Nat hajszíne az átlagostól. Ezt a malőrt már kezeltük. De ez csak a csulás, és a vödrös sztori után jött… -Ella.

-         Nálatok tényleg zajlik az élet -makog bele Tom. –Miről is szól a másik kettő történet?

-         Arról, hogy este tök jól elvoltunk meg minden, aztán nagyon bealudtunk. Mindenki érdekes pózba…- Tomnak felcsillantak a szemei – És hát dőlt a nyáltenger. A legtöbb Roxy vállán landolt. Reggel észrevette a dolgot, és bepöccent. Egy vödör vizet locsolt Nat nyakába. Akkor erre válaszként mindenki fröcskölt mindenkire vizet. Ettől van most „csőtörés”. –Ella, de már dőlt a röhögéstől. De nem csak ő, hanem mindenki, aki jelen volt.

Nagy nehezen befejezték, mert Tom feltette a kezét, mint az oviban. Minden szem rá szegeződött.
 

-         Lenne egy kérdésem.

-         Na mondd! –Ella.

Közben levánszorgott Natalie is. De én nem. Be voltam fosva.

Bezárkóztam a szobámba.