5. rész

Reggel hamar felébredtem. Éreztem valami folyékonyat a vállamon. Beleborzongtam. Nehezen, de felrámolom magam a padlóról… hát még mindig érzem azt a valamit… odanyúlok.

-         A lószaros mindenedet Natalie! LECSULTÁL! A francba! Undorító vagy és vagyok! –förmedek rá.

Nat is hamar észhez tért:

-         Ha annyira zavar, akkor tusolj le és hagyj engem aludni… álmos vagyok.

-         Tusoljak le?! Asszed ennyivel megúszod?! – majd rohantam a fürdőbe. Lemostam magamról Nat nyálát. –Adok én neki… még hogy álmos… teszek róla, hogy ne legyen fáradt.

Közben a csajoknál:

-         Bal lábbal kelt. Baszhatjuk a napot. Remek… - Ella, majd felült az egyik fotelre. –Miért kellett neked csesztetni szerencsétlent? Van neki elég baja így is…

-         Én nem is nyúltam hozzá, még csak verbálisan sem terrorizáltam… a nyál egy önkényes dolog Inkább örüljön, hogy nem habzik a szám. –Nat

Ellának már nyílt volna a szája a válaszra, de közben bejöttem a szobába egy nagy vödör vízzel… Egy szempillantás alatt beleöntöttem Nat nyakába, habozás nélkül.

-         Ohhh… de sirály. Most mehetek hajat mosni és tusolni. –Nat, aki szerintem nem fogta fel a történteket. –Mi van? Te leöntöttél vízzel?! Erre nem volt semmi szükség! Lepetézek… hogy te milyen egy nagy kujon vagy. Ezt tanítanod kéne, bazz. –Nat.

Lassan elkezdett felém jönni. Megállt.

-         Lenne egy fontos kérdésem. (*hatásvadász hosszú szünet*) Hogy vagy képes megtenni mindig azt, amit mondasz? Ha azt mondod, hogy „rádöntöm a levesem, ha nem hagyod abba a dumát”, akkor ezt te tényleg megteszed… szemrebbenés nélkül… nem értelek.

-         Én se magam. –közben már rohantam, mert Nat üldözött.

Így telt el a reggelünk. Mókás volt. A végén Ella is beszállt a vízi háborúba. Egymást locsoltuk vízi pisztollyal, meg mindennel, ami hordozható volt.

-         Hívni kéne egy takarítóbrigádot. Én ezt nem fogom felmosni. –Ella szörnyülködve.

Rögtön fogtam a telefont és tárcsáztam:

-         Jó napot! Igen. Ma kellene. Jó értem. *** utca *** szám alatt. Rendben. Köszönöm. Visszhall. –majd le is tettem.

-         Na mikor jönnek? –Nat kíváncsiskodva.

-         Hát… kb. két óra múlva érnek ki.

-         Oké. Addig rendelek pizzát. –Ella, aki már nagyban rendelt.

-         Én meg megyek hajat mosok. Pásztok. –Natalie, majd elhúzott.

Mi megvártuk ameddig halljuk, hogy becsukja az ajtót. Puff…

-         Oké. Szal… megcsináltad? –Ella.

-         Igen. Minden elő van készítve Ez már csak a cuccon múlik.

Pacsiztunk egy sort, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Vártunk és csak vártunk. Majd egyszer csak egy kibaszott nagy sikításra lettünk figyelmesek. Ellával összenéztünk, majd tapsikolni kezdtünk. Hallottuk, hogy nyílik az ajtó… már jön le a lépcsőn… beállt a tévé elé. Kitört belőlünk a röhögő görcs. Natalie haja úgy nézett ki, mintha lerókázták volna!

-         Hát veled meg mi történt? Csak nem történt valami baj? Hm? Nekünk elmondhatod.  –Ella szemrehányóan.

-         Mit műveltetek?! Nekem köszönhetjük részben, hogy találkoztunk a TH-val? És ez a hála? –Nat már majdnem sírva.

-         Na jó! –megöleltem- Ez csak színezék. Megmosod a hajad még vagy kétszer, és nyoma sem marad. Azért olyan elvetemültek mi se vagyunk, ha rólad van szó.

-         Biztos? –dörzsölte a szemeit.

-         Igen. –jött oda hozzánk Ella és adott egy puszit Natnek- Ne haragudj.

-         Nem haragszom.

Csöngettek. Megjött a pizza. Gyorsan megzabáltuk. Aztán Natalie elment lesikálni magáról a „koszt”. Nem jött a takarító csapat, ezért megbeszéltük, hogy a lányok elkísérnek a dokihoz. A rendelőben megvártak a csajok. Az orvos szerint nem tört el, és csak zúzódott a karom. Bekötötték, és azt mondták, hogy pihentessem legalább két hétig. Aztán jöjjek vissza kontrolra.

Már majdnem otthon voltunk. Észrevettük, hogy a kapu nyitva van.

-         Roxy! Te nyitva hagytad az ajtót?! És ha kirabolnak, vagy talán már ki is raboltak? Mit mondok anyuéknak? He? –Nat ismét dühösen. Elkezdett futni a bejárati ajtó felé.

Közben nálunk:

-         Aj-aj-aj… -mondom, majd elkezdek Ellával az ajtó fele menni.

Mire mi odaérünk, csak Natet látjuk az ajtóban állni. Éppen sűrűn integet befele, majd hátraszól nekünk, hogy menjünk oda. Szépen lassan odaoldalazunk. Kicsit tátva marad a szám, mikor meglátom kik ülnek odabent.