4. rész

Mikor hazaértünk, versenyt futottunk a fürdőért. Úgy is formában voltunk. Naná, hogy Natalie nyert… ő mindig olyan fitt. Csodálom is érte.

Mi lebaktattunk a nappaliba és leheveredtünk a kanapéra. Végre ketten… kifundálhatjuk Nat elleni tervünket.

-         Figyuszka. –szólok Ellához – Nekem van egy ötletem.

-         Mi a faszomhoz? Mit kell mindig kombinálni? –Ella flegmán.

-         Hogy visszavágjunk Natalie-nek, amiért megszivatott… igaz én nem bántam, de ezt akkor se hagyhatjuk annyiban… még ártana a jó hírünknek… azt hinnék, lágy szívűek vagyunk… -én.

-         Nos… ebben az esetben hallgatlak. –Ella egy vigyor kíséretében.

Most inkább nem lövöm le a poént. Elmeséltem mindent Ellának, aki mindenre csak bólogatott.

-         Gonosz vagy, ügye tudsz róla?! Ezért meg fog ölni… és nincs kéznél kamera… a francba… -Ella

-         Az most legyen csak a második gondunk. El kell terelned a fi… lalalalala, lalala la la lala. –szakított félbe Ella heves mutogatása.

-         Hát ti meg miről csevegtek? –Nat, aki közben jött le a lépcsőn. –Te meg milyen szar számot dúdolsz?

-         Ja én? Semmit… izé… Mozartot? Illetve, igen Mozartot. Mert? Zavar? –én kicsit meglepetten.

-         Igen! –egyértelmű a válasza… -Szal… miről folyik a téma? Olyan hamar elhallgattatok…

-         Csak arról, hogy fel kéne hívni anyuékat. – mondom… hát igen… rögtönözni azt tudok.

-         Oks. –milyen hallgatag a mi kis Natalie-nk.

Keresem a mobilom. Tapogatom a zsebeim…

-         Baj van csajé… Nincs meg a mobájlom! –ordítozok.

-         Nézd meg fenn, mielőtt kajabálsz, mint a fába szorult féreg, wazz –Ella… milyen kedves…

-         Nat… te keresd itt valahol, én meg felmegyek… oks? –én.

-         Oksa. –azzal felállt és elkezdett keresni (nem engem).

Én mindenhol kerestem, de nincs meg… pedig emlékszem beraktam a zsebembe még anno. Leszaladok a lépcsőn.

-         Na? Megvan? –sietek Nat arcocskájába bújni… - Megtaláltad? Hm? Mondd, hogy igen…

-         Akkor nagyot hazudnék… de én jobban szeretem az egyenes beszédet. –Nat… milyen bölcs lett valaki.

-         Szerintem a plázában maradhatott… Tudod, mikor rátámadtál a lovagodra, biztos kiesett a zsebedből… -vélekedik Ella.

-         Hogy te milyen vicces vagy… és milyen igazad van… és holnap el kell mennem az orvoshoz… le fogják műteni a kezem csuklótól… huh… alig várom… -fakadok ki.

-         Elkísérünk… és beugorhatnánk a plázába a mobilért… -Ella.

-         Szerinted még ott lesz a földön?! És különben is… én inkább oda nem mennék vissza… túl kockázatos… -mondom.

-         Nem muszáj… csak gondoltam Billike hátha ott lesz megint… és talán lesben áll… -Kupidó vagyis Ella.

-         Jah persze… le lehet rólam kattanni… -én kicsit dühösen.

Itt nagy csönd keletkezett. Szerintem a többiek is visszagondolnak a mai napra. Hát van is mire. Kár, hogy nem írok naplót. Ella töri meg az idilli pillanatot.

-         Nem akarsz fürdeni menni?

-         Minek? Nincs kedvem… -válaszolom.

-         De szerintem igenis van! –Ella, majd rám kacsint.

-         Ohhh… na jó… elmegyek, de csak is azért, mert olyan szépen kéred…

Feltrappolok az emeletre. Bemegyek a szobámba, majd Natébe… elvégzem a kötelességem és diadalittas fejjel megyek a fürdőbe… de még a lépcső tetején megállok… hallgatózom. Kitör belőlem a nevetés. Persze csak halkan, hisz nem akarom megzavarni a két „gyereket”. Ella Natnek éppen a biztonságos szexről, a terhességről papolt… tiszta vicc volt. Szegény Natalie… de azért ő is belebeszélt és helyeselt… nem tudta mi vár még rá…

Ella még elment tusolni, persze csak a nagy beavatás után. Mikor mindenki kész lett, bementünk a szobámba és dumcsiztunk a szokásosról, de nem a felnőtté válásról. Elvoltunk, mint a befőtt. A napot egy gyors párna csatával zártuk, ami abból állt, hogy a csajok engem vertek párnával én meg próbáltam mátrixosan elhajolni. Ha nem sikerült, akkor egy adag tollat kaptam a számba, vagy lezúgtam az ágyról. Öt perc múlva már aludtunk is, mint a tej.

Én a földön, Natalie az ágyon félig lelógva, Ella pedig két összetolt fotelen hasalt. Mindenkinek csorgott a nyála… mint egy rossz horrorban.