3. r�sz

A sekuritys elkezdett fel�nk j�nni… gondolom m�r el�gg� ideges lehetett.

-         Csajok tal�ljunk ki valamit, miel�tt ide�r… - Ella, majd elkezdte �lesztgetni Natet… nem sok sikerrel.

-         A..a….az any….any�mat… -ny�gte ki Natalie �s v�gre fel�bredt az �lmodoz�sb�l.

-         Mit csin�ljunk most? V�rom az �tleteket… -Ella

�rdekes m�don kisz�m�thatatlan az elme ragyog�sa. Hirtelen eszembe jutott valami, ami tal�n nem bizonyul majd a legjobb megold�snak. H�tran�ztem a csajokra, �s azt t�togtam el, hogy „nyugi… b�zzatok bennem”. Mikor a manus ide�rt hozz�nk, �n �sszeszedtem minden er�met, �k�lbe szor�tottam a kezemet, mint a filmekben:

-         Na ezt v�dd ki apuk�m! –mondtam �s bepancsoltam neki, amilyen er�sen csak tudtam.

�rdekes m�don a f�szer megrend�lt �s �sszerogyott. �r�mm�morban �szva �bredtem r�, hogy ez nagyon f�j! �reztem, ahogy fokozatosan zsibbad el, �s lilul be a k�zfejem. Az ujjaimat nem b�rtam megmozd�tani. Nem tudtam mit csin�lni… m�r k�nnyeztem a f�jdalomt�l.

Ek�zben ann�l a n�gy, egyenl�re ismeretlen mandr�n�l:

-         Bivaly a csaj –mondja a raszt�s.

-         �n nem lenn�k a pasas hely�ben –sz�lal meg a feka cs�v�.

-         �n sem! – v�gja r� a m�sik h�rom egyszerre, majd a deszk�s �lt�zet� hirtelen elmosolyodik �s kit�r bel�le a r�h�g�s.

-         Azt szerintem elejtett�k, a nagy kavarod�s k�zben…-mondja �s r�mutat a „t�rgyra”, ami alatt a m� br�nert �rthetj�k.

M�r mind r�h�gnek, mikor l�tj�k, hogy n�lunk ism�t folyik az �let. Elkomolyodtak (na persze… �s ezt ki veszi be?) �s ism�t, de m�r kicsit k�zelebb j�ve, elkezdt�k figyelni az esem�nyeket.

-         P�holyb�l n�zhetj�k az el�ad�st. –v�lekedik a r�vid, barna haj�, mire a t�bbi csak b�logat.

N�lunk:

-         Mit �r a kigy�rt fels�test, ha egy tini kiscsaj egy j�l kim�rt mozdulattal ki�ti a nyeregb�l! Roxy b�rmikor el tudja int�zni mag�t… amikor csak akarja… ak�r most is! –j�n ki a sodr�b�l Ella �s elkezd agyon dics�rni.

-         E… ez nem sz�ks�ges E… Ella. Ink�bb kotr�djunk od�bb. Ez csak v�letlen volt… az adrenalin �s semmi m�s… - menteget�z�k, de k�zben m�r nem �rzem a jobb kezemen l�v� ujjaimat.

Am�g ezt elreg�ltem, addig az �r fel�llt (nem �gy).

-         SPURIIIIIIIIIII! –Nat ord�tozva �s elkezd futni. Mag�val r�ntja Ell�t, � meg engem.

�gy kezd�nk el futni, hogy mindenki r�ncig�lja jobbra, balra a m�sikat.

-         Ennek nem lesz j� v�ge –motyogom.

�gy futkor�szunk a pl�z�ban vagy 10 perce. Mint a kisvas�t, egym�s m�g�tt libasorba… �n vagyok legel�l, m�g�ttem Ella �s k�zvetlen�l m�g�tte pedig Nat. V�gre �szreveszem az exit t�bl�t. Kicsit meg�r�l�k, hiszen m�r h�nyan lehetnek a nyomunkban. Csak egy gond van… m�g az ajt� el�tt ott van egy fi�csapat, akit�l az el�bb Nat majdnem sp�rg�zott. M�r csak p�r m�ter volt k�zt�nk. H�ttal voltak… szerintem �k is mentek volna kifele…

-         V�GY�ZTAM! –ki�ltozok, h�tha arr�bb mennek… de t�vedtem… megfordultak vel�nk szemben… ekkor leesett, hogy mi�rt volt Nat �gy elvar�zsolva… egy percig �n is „elm�l�zok”, de a l�bam nem �ll meg.

Ekkor f�lreugrik a h�rom sz�ls�, de a negyedik nem. Gondolom azt hitte, hogy majd kiker�lj�k �t… nagy fr�szt…

P�r centivel el�tte hirtelen lef�kezek, de ezt a m�g�ttem �ll�k nem tudt�k, hisz nem l�ttak ki m�g�lem…(nem a testalkatra kell most gondolni) meg�llok… ekkor hirtelen bel�m j�n Ella, majd hihetetlen sebess�ggel Natalie is… ezzel a k�nnyed mozdulattal magammal r�ntom le a f�ldre a fi�t. Szerencs�tlenre r�estem. Nekem nem f�jt, hisz puh�ra �rkeztem… de m�g mindig f�jt a kezem.

Belen�ztem a fekete haj�nak a szem�be, aki alattam volt. Nyilv�n mindenki r�j�tt, hogy � Bill. M�g mindig csak b�mulom, �s � csak mosolyog. Hirtelen belehas�t a kezembe a f�jdalom. �sszerezzennek, �s ezt nyilv�n Bill is �szre vette. V�giggondolom, hogy most egy �ruh�zban vagyunk, beh�ztam egy �rnek �s ennek k�sz�nhet�en biztos minket keres, de ennek ellen�re Bill Kaulitzon fekszem.

-         Mi j�het m�g?! –teszem fel a k�rd�st magamban, de k�r volt…

-         OTT VANNAK!!! KAPJ�TOK EL �KET!!! –hallom, hogy j� �reg „bar�tunk” megtal�lt minket, p�r „haverj�val”.

Ella felr�ncig�l a f�ldr�l, illetve Billr�l. Tom pedig Billt seg�ti fel. Nat hozza a form�j�t, �s csak n�zi Tomot… v�g�l is nem minden nap l�tja �t az ember testk�zelb�l, test�r�k n�lk�l.

-         Bocsi, ne haragudj. Nem akartalak fell�kni. Sajn�lom… -ny�g�m ki.

-         Semmi baj. Ne sajn�ld, �n se sajn�lom… -Bill, majd egy k�nnyed, f�lig �r� mosolyt elenged.

-         Ohh… nem akarok megzavarni senkit �s semmit, de nektek most nem k�ne menek�ln�t�k? –k�rdezi Tom.

-         Igaz is. Majdnem elfelejtettem –mondom. -Na j�, akkor mi rohanunk tov�bb. Hell�.

-         Cs� skacok. –Ella… hogy lehet mindig ilyen laza �s hidegv�r� .

-         Puszka. –Nat… j����… � is itt van.

A t�bbiek el�l m�r nagyban futottak �s �n is elkezden�k, de valaki megfogja a kezem.

-         Mi a neved? –k�rdezi Bill.

Alig b�rok v�laszolni az �r�mt�l, de csak kiny�g�m a nevem.

-         Roxy.

-         Nos… �r�l�k, hogy bel�m z�gt�l Roxy. Rem�lem m�g valaha l�tjuk egym�st. –mondja nekem… any�m seg�ts… pirulok, mint a pattogatott kukorica.

-         �n is. (jah, majd nem fogok, mi?!) –v�laszoltam, majd futottam a t�bbiek ut�n, mint egy elmebeteg.

Utol�rtem �ket. M�g sprintelt�nk egy darabig, azt�n m�r csak s�t�ltunk. Eg�sz �ton nem besz�lgett�nk. Fel kellett dolgoznunk az esem�nyeket. V�g�l Natalie t�rte meg a csendet.

-         Na a gumin�t meg ott hagytam. –mondja majd s�hajt egy nagyot. –Venni kell egy m�sikat… a tes�m tuti lecsesz majd… meg�ltem a kis Roz�t�t…

-         Ezek t�nyleg �k voltak?! Alig hiszem el… m�g most is remegek… meg�rintettem Bill Kaulitzot… mekkora m�kom van. –mondom.

-         S�t leteperted Billt. –Ella is csatlakozik hozz�nk.

-         �n is sz�vesen lettem volna a helyedben… csak �n m�ssal… -s�hajtozik Nat.

-         Tudjuk! –k�rusban Ell�val.

-         De �n viszont nem lenn�k a te helyedben, mikor ezt visszakapod! –fenyeget�zik Ella, majd Nat fel� fordul a keze �s j�l „h�tba veregeti”.

-         Vigy�zz, m�g kik�p�m a protk�m! –Natalie.

�gy ment�nk hazafel�. J�l mulattunk. Ilyen felejthetetlen napot… pedig m�g egy napja sem vagyunk itt.